Advent időszaka, másnéven az Úrjöveti időszak, a várakozás ideje. Az Úrjöveti időszak jelentése magába foglalja az Isten utáni vágyakozást, melynek mélynek és tisztának kell lennie, hiszen emberi életünk és várakozásunk csak az Úrban nyer beteljesülést.
Az Adventről szóló első említések Franciaország és Spanyolország területére nyúlnak vissza. Nagy valószínűséggel Rómába, a VI. században vezették be az adventi liturgiát. Az ősi milánói liturgia, eltérően napjainktól, hat hétre határozta meg Advent időszakát. Ezzel szemben I. Gergely pápa (540-604) szertartáskönyve négy vasárnapot említ, a várakozás céljául pedig Jézus testi eljövetelét tűzi ki .
Az adventi időszak három személyt helyez előtérbe: Izajás prófétát, Kereszetelő Szent Jánost és Szűz Máriát. Mindhárman alázatosságukban valamire tanítanak bennünket: Izajás proféta a vágyakozás tanítója, Keresztelő Szent János megható módon bűnbánatra szólítja az embereket, míg Szűz Mária, a boldog édesanya várakozásra inti a lelkeket.
Advent szimbólumai a lila szín, amely az összeszedettség, a fegyelem és a bűnbánat színe is egyaránt, a díszítetlen oltárok és az adventi koszorú, amely a Karácsony előtti időszak múlását és a Karácsony közeledését jelzi.
Advent első vasárnapja
Időpontja évről évre változik, mivel Szent András(november 30) napjához legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük(idén december 2-án). Színe a lila, a szertartást vezető pap lila ruhát visel, valamint az adventi koszorú első gyertyája is lila.
Advent második vasárnapja
Színe hasonlóképpen a lila. Advent ünnepe mellett a nagyböjti időszak színe is lila, ezért egyes helyeken a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.
Advent harmadik vasárnapja
Az öröm vasárnapja kiemelkedik a többi közül, mivel Advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, az öröm szimbóluma.
Advent negyedik vasárnapja
Újból a lila szín kerül előtérbe, amely a bűnbánatot szimbolizálja. Ezen a napon az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég.
Advent a reménység időszaka. Reményekkel teli szívvel fordulunk az Úr felé és várjuk eljövetelét. Az időszak sajátos „gyakorlatai” a csöndet, az elmélkedést, az imádságot, bűnbánatot és a Karácsonyra való készülődést foglalják magukba.
Ebben az időszakban foglalkozzunk többet Istennel, legyünk többet csendben, kerüljük a hangos helyeket és a szórakozást. Próbáljuk minden figyelmünket Istennek szentelni, tisztítsuk meg lelkünket, tartsunk bűnbánatot.
Napjainkban vallási ünnepünk a fogyasztói társadalom ünnepévé vált. A külső hatások ellenére próbáljuk felfedezni a Karácsony igazi értelmét, az önzetlen, alázatos szeretet ünnepét.
Szelényi Anna
